A PhD-fokozat kiadását az egyetemekhez rendelő 1993. évi felsőoktatási törvény óta eltelt évtizedekben nagy utat tett meg a magyarországi doktori képzés. Az elmúlt 30 év tapasztalatai alapján ideje számot vetni, hogy merre tart a doktori képzés, hogyan értékelhető a programban résztvevők tudományos eredményeinek társadalmi hasznosságát tekintve vagy éppen nemzetközi versenyképessége alapján. Többek között ezen kérdések megválaszolására vállalkozott a Válaszút előtt a doktori (PhD) képzés? című konferencia, amely 2025. január 29-én került megrendezésre a Budapesti Corvinus Egyetemen (CORVINUS).
Bartus Tamás, a CORVINUS kutatási és akadémiai közösségért felelős rektorhelyettesének nyitó beszéde után az első szekcióját Berács József professzor emeritus (CORVINUS) moderálta.
A konferencia Doktori képzés: Jelen és jövő, aktuális kihívások című szekciójában három előadásra került sor.
Benyó Zoltán az Országos Doktori Tanács elnöke előadásában áttekintette a graduális képzéssel párhuzamosan folytatott doktori képzés előnyeit és potenciális veszélyeit, valamint ismertette saját intézményében, a Semmelweis Egyetemen a párhuzamos képzés vonatkozásában összegyűlt tapasztalatokat, tanulságokat.
Molnár Dániel a Doktoranduszok Országos Szövetségének elnökeként először a hazai doktori képzésben végbement változásokról és azok hatásairól beszélt előadásában, majd a kiválósági alapú egyéni kutatástámogatási programokról és a fiatal kutatók előtt álló kihívásokról, egy fenntartható és sikeres kutatói karrierút kialakításának igényéről és lehetőségeiről osztotta meg gondolatait a konferencia résztvevőivel.
Csépe Valéria akadémikus, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) elnöke a hazai doktori iskolák közötti, valamint a hazai és az Európai Felsőoktatási Térség (EFT, angolul EHEA) doktori képzései közötti eltéréseket emelte ki, melyek a minőségértékelés és -hitelesítés (akkreditáció) keretében jól követhetők és mérhetők. Az előadás a doktori iskolák intézményi belső minőségbiztosításának és külső minőségértékelésének kihívásait és lehetőségeit vette sorra. Felhívta a figyelmet arra, hogy a 20 éve megfogalmazott Salzburg elveket csak részben követi a hazai doktori képzés, komoly szakmai és jogszabályi akadálymentesítésre van szükség. Zárásként a hazai doktori képzés modernizációjának szükségessége és lehetőségei, támaszkodva a MAB és a DOSZ közösen végzett elemzéseire, kerültek bemutatásra.
